Reggel 8-ra volt érkezésünk a Polgármesteri Hivatalba az Anyakönyvezetőhöz, de persze fél 9-re estünk be.:D Ketten voltak előttünk, két lány (egyedül), ja, és a hívószámjelző nem működött. Azért jól elvoltunk, egy cserfes kislány jól elszórakoztatott minket, plusz a koszorúslánykám is befutott, mert a móka utána együtt mentünk próbasminkre.
Aztán azt történt, hogy egész hamar bejutottunk a szentélybe, azaz az irodába. Fú, tök jó érzés fogott el, amikor megkérdezte a szimpatikus, kedves néni, hogy mi ügyben jöttünk, és mi azt válaszoltuk, hogy szeretnénk összeházasodni. Egyből mosolyra fakadt ő is, mi is, aztán maga elé kapott egy papírkát és elkérte a kártyáinkat, meg az anyakönyvi kivonatainkat, ami persze csak nekem volt meg. De no para, mivel a kedves párom pécsi, így az Ő szükséges adatait kikeresték a nyilvántartásból. Megbeszéltük az időpontot, amely július 22-én 17 órakor lesz (amit egyébként a Marika néni - az étterem tulajdonosa - már lezsírozott nekünk) majd gyorsan megkukkantotta a családi állapotunkat, és már jött is a névválasztás. Kicsit meglepődtem, hogy a gyerek nevéről is nyilatkozni kellett, de mondjuk ez nekem tök egyértelmű volt (és nem csak a vezetéknevet illetően :)). Az én nevemnek pedig a kötőjeles verziót választottam. Sokat beszélgettünk erről a párommal, mert először „B -né” szerettem volna lenni a saját nevem megtartásával, de aztán felvilágosított, hogy Angliában ezt úgysem értenék, és csak gabalyodás lenne belőle. Mert itt az Mrs-sel plusz a férj vezeték nevével jelzik, ha valaki férjnél van. Na, ezt a verziót egyáltalán nem akartam. Van nekem becsületes nevem. :) Majd a gyerek lehet apja fia/lánya. Így nyilván a párom teljes nevének felvétele „-né” végződéssel még cifrább lett volna, de ez a lehetőség meg sem fordult a fejemben. Tehát maradt a kötőjeles megoldás, végül is ebben is benne van, hogy hozzá tarozom. Eszerint az új nevem a következő lesz: B – B Adrienn Viktória. Igen, baromi hosszú lesz, de már megszoktam, hogy mindig egy év, mire leírom. Egyel több vagy kevesebb, már nem számít. :D:D Ezen is túlestünk, majd ki lettünk tessékelve, amíg a néni adminisztrált. Pér perc múlva mehettünk is vissza. Ismételten aláírtunk pár papírost (még az eredeti nevünkkel :)), kezünkbe nyomtak egy 18750 HUF-ról szóló csekket, plusz egy másik papírt, melyen a kihelyezett szertartás igazolása állt a 2200 HUF illetékbélyeg helyével. Szóval igazából nem tudom az a 18.750 HUF mi is pontosan, de kaptam egy olyan információt, hogy ez a kihelyezett esküvő „új” díja, mert nem volt belőle elég bevétele az önkormányzatnak. (Jófejség a köbön! Állítólag csökken a házasságkötések száma. Nem baj, lehúzzuk még az a keveset is, aki hajlandó rá.) Viszont akkor mi az 2200 HUF? Na, majd utánajárok a dolgoknak, mert ez így nem tiszta. Ja meg még egy papírt kaptunk, amin az volt, hogy a - most nem jut eszembe a neve - nénivel kell megbeszélni az esküvő részleteit, amit mi telefonon fogunk megejteni innen. (Azt még nem tudom mikor. :)) Majd mindezek végén még egy kedves mosoly a nénitől, aztán alászolgája a viszontlátásra.
